Oldal kiválasztása

Mi az a tehetség-csúcsélmény? Mert ennek a nyomába eredtem…

Szerző: | Már 10, 2019

Ha most kihúznák a dugót a falból, mi lenne az a pillanat, ami először beugrik, amiért MÁR MEGÉRTE élni? Hadd ömöljenek a képek és érzések… tessék 5 percet most dagonyázni ebben a finom, puha, meleg jóban!

***5 PERC MÁR-MEGÉRTE-ÉLNI DAGONYA***

A pszichológia ezeket a felejthetetlen pillanatokat csúcsélménynek nevezi. Amikor egy pillanatra megáll a világ mozogni és te csak fejtetőtől-lábujjig érzed és élvezed, hogy létezhetsz benne. Van, akinek ez: egy szerelemi vallomás, egy karrier-fordulópont vagy amikor a kiskölyke végre kinyögi, hogy Apa. Viszont simán lehet ez kevésbé giga, amikor egy régi ismerőssel évtizedek után összekacsintasz az utcán, vagy ha sóhajtasz egy diadalittas tárgyalás után. A csúcsélmény valamiféle tökéletes optimum megélése. Szerintem ezek a pillanatok azok, amikor nagyon közel kerülünk a legigazibb önmagunkhoz.

De!

Maslow azt mondja, hogy enni-inni-lakni-barátkozni kell előbb, mert addig szó sem lehet önmegvalósításról. Miért van az mégis, hogy a szutyok jamaikai hajléktalan és a némasági-fogadalmas buddha szerzetes márpedig garantáltan bővelkedik a csúcspillanatokban?! Miért van életenergiától kicsattanó, youtube-híres Meki takarító bácsi és Teslával krúzoló szuicid vezérigazgató? …Maslow ideje lejárt, feje tetejére állt a piramis? Azt se tudjuk jódolgunkban, mit is akarjunk akarni???

Hadd tisztázzam ezt:
Alapvetően nincs baj a piramissal. De az alsó része ma a nyugaton „érdeklődés hiányában” nemigen játszik már szerepet, mert rég nem vagyunk éhezők valami háború miatt. Marad az elismerés, majd a csúcsszint, az önmegvalósítás. Előbbivel ne is törődjünk nagyon, mert manapság otthon mindenki úgyis tökösgyerek, törjünk egyenest a csúcsra: önmegvalósítsunk, az úgyis hozza a tömjént&Kánaánt!

***MAYDAY – valaki becsempészett még egy szintet Maslowhoz az önmegvalósítás alá***

Ez a szint méltatlanul el is van hanyagolva, pedig ez minden zűr okozója a munka világában: A Maslow-piramis ötödik lépcsőfoka a kognitív szükséglet. Ez a tudás és a megismerés vágya. Új tapasztalatok nélkül a munka nagyon könnyen monoton lesz, ami kinyírja a motivációt…ugye?! Hogy legyen így csórinak valaha flow-élménye a munkájában, ha egy beprogramozott robotként kénytelen ugyanazt-ugyanúgy csinálni?! A flow – dr.prof. Kreisz intuitív definíciója szerint J – nem más, mint az AKTÍV csúcsélmény. Amikor nem csak úgy megtörténik véletlenszerűen, hanem folyamatos, tökéletesen testre szabva kerülsz bele direkt ebbe az emelkedett állapotba.

Szerintem ezért kellene mindenkinek élni: hogy szárnyaljon, hogy az aktív csúcsélményeit sokasítsa!

Aha. …azt hogy is kell?!

3 TIPP, hogy a munkahelyeden kikapard a csúcsélményt:

ha van olyan rutinfeladatod, ami nem a te pályád, ajánld fel barterben valakinek. Olyan kollégát válassz, akinek szemet vetettél a hasonlóan utálatos kötelezőjére – potenciálisan full win-win. Ez egyszerűbb, mint gondolnál, csak ne magadhoz hasonló, hanem tőled teljesen különböző kollégát keress! Ez változatosságot és új motivációt ad.

ha egy terület érdekel és szívesen elmélyülnél benne, kezdeményezz: keress workshopot vagy továbbképzést a témában és értekezz a főnökséggel, hogyan profitálhatna a cég az új tudásodból – mindenki nyer! Ettől új tudást szippantasz fel.

kockáztass: soha ne félj annyira a kudarctól, hogy inkább lemondasz egy lehetőségről, mert járatlan az út. Kísérletezni kötelező, mert csak így ismerheted meg önmagad: a korlátaidat és a kiválóságaidat egyaránt!

Feküdj rá arra, hogy a kognitív szükségleteidet kielégítsd – és ismerd meg objektíven önmagad! A tehetséged pontosan megmondja, hogy milyen területen és milyen feladatoknál fogod a legnagyobb elismerést megkapni a munkádért és milyen irányba érdemes az önmegvalósítást tervezned. A tehetségeid megmutatják a működési optimumod – ezért ha megismered, és megtanulod használni a kiváltságokat, amikkel születtél, akkor simán-lazán megmászhatod a piramist 😉

Share This