Oldal kiválasztása

A tökéletes ember paraméterei – meghekkelve!

Szerző: | máj 13, 2020

Hurrá, végre van kihez hasonlítani magunkat, van kihez felnőni, van hova fejlődni.
De valóban jó nekünk ezt tudni, hogy mitől lennénk hibátlanok?

Legkésőbb Da Vinci óta tudjuk, hogy bizony a makulátlan emberi test kiszámítható. És ennek konkrét sarokpontjai vannak: Tökéletes szimmetria és Aranymetszéssel számolt mértani arányok. Ez indítja be az endorfintermelést az agyban: ha ránézünk egy ilyen képre, automatikusan elönt a boldogság!

Én, ha el akarom képzelni ezt a tökéletes embert, akkor kiválogatom a gondosan bebugyolált 1 eurós érmémet a pénztárcámból, hátra fordítom a számlapot és becsukom a szemem. Végig simítom a domborulaton a mutatóujjam és hátra dőlve sóhajtok egy mélyet. A tökéletes ember 1490-ből! Kitárt karokkal és kinyújtott lábakkal feszít 2 rétegben egymás tetejére skiccelve. Ez a rituálé megnyugtat, ha valami gigantikus elvárásnak akarok megfelelni – hiába.

Leonardo a megtépázott naplójába skiccelte le ezt a Vitruvius-tanulmányt, ami az emberi test méretarányait elemzi (erről nevezték el ezt a szimbólummá vált férfit Vitruvius embernek). Azt írta, hogy olyan, mintha 10 tonna súlyt küszködött volna le a mellkasáról egyetlen rajzzal! Egy mélyet sóhajtott: feltörte a hibátlan ember kódját.

Elvileg mérőszámokkal és matematikai képletekkel mi is tervezhetünk egy tökéletes embert magunkból – vagy éppen egy tökéletes viselkedésmintát. De vajon a valóságban lehetséges ez?

Az ember alapvető igénye, hogy vizsgálja, megértse, és alaposan le tudja írni saját magát. Keres egy etalont és ahhoz hasonlítgatja magát. Csakhogy ez a kép mindig torz!

Nálam ez így néz ki:

Ha épp szétszórt vagyok, vagy elárasztanak a feladataim, mindig anyukámra gondolok, aki vasmarokkal leltározza és következetesen hajtja a teendőit. Ehhez képest én egy kaotikus hebrencs vagyok. Ha viszont a vasárnapi húslevest főzöm, Gizi mamám levesének az ízét keresem, és folyton azzal ostorozom magam, hogy nem sikerül pont azt az aromát eltalálni, amit az ízlelőbimbóim keresnek. Ha egy tréningre készülődök, a barátnőm fejcsóválása ugrik be, aki egy minimális gardróbból is kifutóra illő öltözetet varázsol magának. És pont innen ered az alapvető frusztrációnk…

Ezért nem tudunk soha megfelelni magunknak

Az etalon a fejünkben nem EGY ember. Nem az ő tökéletessége és tökéletlenségei. Nem egy képet, nem a saját Vitruviusunkat vizsgáljuk meg a mérőszámainkkal, hanem folyton ugrálunk az etalonjaink és az aktuális szempontjaink között. Ennek a képnek mégis ki tudna megfelelni?

Senki. Anyukámnak nem isteni a főztje, nagymamám nem tud a vörös szőnyeghez öltözni és a barátnőm sem következetes soha. Akkor teszünk kavicsot a saját cipőnkbe, ha fejben több embert gyúrunk össze, és belőlük csak a jó tulajdonságokat mazsolázzuk ki. Hát nem csoda, hogy folyton tör a cipő és elégedetlenek vagyunk magunkkal!

Pedig a tökéletes emberi viselkedés létezik

Nem karcolták bele pénzérmék hátuljába és nem is körzővel számolták ki az arányait. Sokkal mélyebben van elásva ennél az agyunkban: a neuronjainkban. Ösztönös viselkedésmintának hívjuk őket – és a tökéletességük pozitív és negatív oldalakból épül fel, mint egy mágnes két oldala. Ha elvesszük a negatív oldalakat, vagy folyton kijavítjuk őket, akkor vele együtt eltűnik a pozitív oldal is. Az erőnk.
Ha mindhárom nőismerősömhöz hasonlóan én is tökélyre akarnám fejleszteni magam, akkor valamiről le kéne mondanom. Ha odafigyelnék a húslevesre még jobban, kevesebb ideig tudnék takarítani. Ha több feladatot zavarnék le következetesen, elfelejtenék játszani a kislányommal. Ha minden nap 30 percet töltenék a gardróbomban nézelődve, nem jutna időm főzni… Érted már?


Minden nap választanunk kell

Választanunk kell, hogy hogyan osztjuk be az időnket, mit csinálunk és miről mondunk le cserében. Mindenben egyik ismerősünk sem tökéletes – mert ez képtelenség is. Te is így „tökéletlenül” vagy tökéletes!

Figyeld meg magad. Vizsgáld meg, hogy valóban annyira fontos-e, hogy 100%-ot adj abban a dologban, amiben mást etalonnak látsz. De cserélnél is vele? Ha mindent el kéne cserélned.
Csalni nem ér!
A hatalmas lábméretétől kezdve, a hajának a vacak állagát és a rossz tulajdonságainak mindegyikét is át kéne venned. Na, ugye? Nem is olyan rossz a te bőrödben lenni.


Egy életterületen mégis tudunk változni

Azon a területen, amit az ösztönös tehetségeink jeleznek nekünk, azon már így is 11x hatékonyabbak vagyunk az átlagnál. Mi lenne, ha abban lennénk kiválóak? Én például cselekvésre szeretem rábírni az embereket. Bátorságot önteni beléjük és feltölteni őket olyan energiával, amitől maguktól el akarnak indulni a céljaik felé. Ebben lehetek a legjobb. Minek vacakolnék a tökéletes húslevessel? Előrébb visz valamivel is? Hát biztos nem. Ott bizony bőven elég egy középszerű lé.

Ha alaposan megismered az ösztönös tehetségeidet, akkor abbamarad az önmarcangolás. Szétfoszlik az a viszketés a mellkasodban, hogy egy nem létező etalonhoz hasonlítgasd magad. Végre elporlad az önsanyargatás, hogy miért is vagy furább, másabb, szögletesebb, mint a nagy többség. Leteheted te is a 10 tonnás súlyt a mellkasodról, mert nincs szükséged többé a mondvacsinált példaképeidre! Legyél te a példakép, úgy, ahogy vagy. TÖKÉLETESEN TÖKÉLETLENÜL.

Én megyek, és most megfőzöm a tojáslevest. Mert azt rohadt jól tudom.

Jó étvágyat!

Eszter

 

U.i.: Ha szeretnél segítséget abban, hogy megtaláld a tehetséged, akkor kattints a linkre és közösen kiszedjük belőled.

 

Share This