Oldal kiválasztása

Ezért unatkozol most is!

Szerző: | jan 30, 2019

Amikor 2 éves voltam, beleestem a házunk melletti patakba és betört a fejem. A nagybátyám (akinek a világon a leglazább tehetsége van!) büszkélkedve híresztelte az utcában: tökös kis Úszómester vagyok, mert meg se nyekkentem, amikor összekapcsolták a kórházban a burám. Ő mindig arra bátorított, hogy minden kő alá be kell nézni és minden gyíkot fel kell fordítani – mert így tudom meg, hogy mi fán is terem a világ. Működött – bátran kijelenthetem, hogy bérelt helyem van a kíváncsiak felső tízezrében 😉 De mi köze van ennek a tehetségekhez? Mindjárt elmondom.

Mi vett vajon rá, hogy fejest ugorjak a patakba?

A kíváncsiságom – és a hívogató békanyál.
Ha úgy képzeled el a kíváncsiságot, mint egy szúnyogcsípést, akkor könnyen megérted ezt az elemi erőt! MUSZÁJ megvakarnod, hogy csillapodjon a nyugtalanságos érzés, igaz?! A kíváncsiságot is pont úgy tudjuk csillapítani, ha felderítjük, amire kíváncsiak vagyunk. Ez az, ami kihozta a barlangból az ősembert – meghódíttatta vele az ismeretlent, ide, máig.

Olyan ellenállhatatlan ez az erő, hogy akkor is felfedezésre sarkall, amikor csúnyán pórul is járhatsz

Egy kísérletben először patkányokkal próbálkoztak. A patkányok egy ablaktalan csőbe zárva inkább megrázatják magukat árammal, mint hogy uncsizzanak. Csak hogy történjen már valami más, mint a monoton sötétség.

De van durvább is:
Adtak a diákoknak öt piros és öt zöld tollat. Tudták, hogy ha a pirosakat kattintgatják, apró elektromos ütést fognak érezni, amíg a zöldek csak sima tollak. Na most a diákok csak azért is megnyomkodják a pirosakat is. Ráadásul átlagban 3x annyi pirosat, mint az uncsi zöldet! Fura, nem?

Amikor ezt elmeséltem egy HRes barátnőmnek, ő csak bámult kővé dermedve – majd egyszer csak azt motyogta: Szerintem most esett le, hogy az emberek miért mondanak fel egy akár rosszabb állás kedvéért…


Akkor morzsoljuk ezt most el lécci a nyelvünkön

Inkább bevállalunk egy „áramütést”, csak azért, hogy az állóvíznél eggyel ingerdúsabb környezetben legyünk…?!

Az unatkozó munkavállaló is pont ezért megy el, mert unatkozik. Mert nem kapja meg a napi kíváncsiság-adagját – és oda a tehetségek feltérképezésén át vezet a legrövidebb út.

Csak egy a bibi:
Alkalmazottként picit szélmalomharc feje tetejére állítani egy cég HR-irányelveit! Szerencsétlen nem masírozhat be, hogy „akkor én mától inkább a sales-en vagyok, mert unom a könyvelést…”

“Aki itt csodát kezdeményezhet, az csakis Te vagy!” – így búcsúztam el a HR-es barátnőmtől.

Ha már ekkora hajtóerő a kíváncsiság, miért ne fordítsunk az embereket saját maguk, azaz a tehetségeik felé, hogy MINDENKI kimaxolhassa őket?

Használd a kíváncsiságod. Legyen minden napod igazán izgi. Fordítsd oda magad a tehetséged felé és legyél végre te az, aki irányítja az életét!

Share This