Oldal kiválasztása

Majmold-majmold, különben sose leszel igazi profi kínai macska!

Szerző: | márc 5, 2018

A családunkban én voltam az egyetlen gyerek.
Elég magányos egy dolog volt 6 felnőttel egy tető alatt élni. 🙂
Viszont volt egy kereszttesóm, aki 7 évvel idősebb volt, és csak 7 utcával lakott arrébb.
 
Mindent imádtam benne.
A mogyoróbarna haját.
A felvágott nyelvét.
A lázadó stílusát.
A határozott véleményét.
Istenítettem.
Minden lépésénél a nyomában koslattam.

Ha Szilvi vérvörösre festette a körmét, én is addig könyörögtem Anyunak 7 évesen, ameddig ki nem lakkozta az enyémet ugyanilyenre. 
 
Ha Szilvi fekete lapostalpú cipőt vett, nekem is olyat kellett venni, csak 4 számmal kisebbe.
 
Ha Szilvinek németjuhász kutyája lett és Black-nek hívta, én is németjuhászért rimánkodtam. Az enyémet (ó, milyen ötletes is voltam!!!) Blue-nak kereszteltem.
 
Együtt jártunk kutyaiskolába minden szombat reggel.
A legszebb emlékeim ezeknél a hosszú szombat reggeli sétáknál születtek – Black és Blue-val a pórázon.
 
Ilyenkor voltak a legmélyebb beszélgetéseink: Szilvi beavatott minden titkába, amije egy “nagylánynak” csak lehet.
 
Szivacsként szívtam fel a tapasztalatait a pasikról, az evolúcióról és a teológiáról. Ha azt hiszitek vicceket meséltünk útközben – háhááááá, akkor nagyon is tévedtek!
Komoly 7 és 14 éves csajok voltunk ám! 🙂
*Ahogy most leírom, eszembe jut még egy csomó halálosan ciki story is, amit NEM, nem fogok megosztani most veletek!*
 
A tanulságom 27 év távlatából
—————————————-
Néha kell valaki, akire felnézhetünk.
Kell valaki, aki megmutatja nekünk a világot.
Kell valaki, akiről másolhatunk, amíg megtanulunk mi magunk is írni.
Kell valaki, akinek a lábnyomaiba lépkedve magabiztosabban indulunk el az utunkon.
 
Aztán, ha már mi is tudunk integetni, mint a cica, az a feladatunk, hogy csináljuk JOBBAN!
Csináljuk a saját elképzelésünk szerint jobban.
A saját szőrmók-szuszis-tappancsunkkal, sokkal igazabban.
Úgy, ahogy a mi szívünk dobogja nekünk a mellkasunkba.
De a Szilvik…na ők mindig ott maradnak a szívünkben. Örökké. Kiirthatatlanul.
 
Nos, kinek volt már saját “Szilvi-je” és mit tanult meg tőle?