Libabőr: tudományosan bizonyítható jelenség, vagy természetfeletti kapcsolat?
Tudtad, hogy van egy olyan tehetség, akinek a szuperereje olyan csodával határos, hogy eddig Andersen véste csak bele mesekönyvekbe? Aki olyan dolgokat tapogat le az antennáival, amit mi többiek még csak nem is látunk? És persze azt is tudja, hogy ki fél és ki rossz ember. Na, ennek a rejtélyes tehetségnek jártam utána, és közben még izgalmas kapcsolatot is találtam a libabőrrel.
Irtó kínos, de az utóbbi időben egyre gyakrabban kell a karomon visszadörzsölni a szőrszálakat libabőrre hajlamos emberek társaságában. Egy szobában dolgoztam több hónapig Zsuzsival, aki ilyen tehetségű, libabőrözik, és ahogy mesélt olyan sztorikról, ahol előjött ez a képessége, történt valami furcsa. Ahogy a slusszpoénhoz érkeztünk, libabőrözni kezdett – és láss csodát, én is. Pedig ez rám egyáltalán nem jellemző. Napokig furdalt a kíváncsiság, úgyhogy ennek kapcsán kezdtem el kutakodni a témáról.
Először a tudomány álláspontjáról:
Van a fázásos libabőr – ami az evolúció maradványa azokból az időkből, amikor még nem volt sapka-sál és Gucci. Ha érzékeli az agyad a hideget, akkor utasítja a szőrtüszők körüli izmokat arra, hogy összehúzódjanak. Ez az izommunka hőt termel: azaz így melegít téged, ha fázol! Ennyi.
Ezzel szemben…
A nem-fázós szőr erekció
Ugyanaz a tünet – de vajon mi okozza?
Tudtad, hogy kábé az emberek 2/3-a „alkalmas” egyáltalán a libabőrösödésre? Úgy képzeld el ezt a másfajta „kiráz a hideg”-érzést, hogy épp hallgatsz mondjuk egy zenét és bammm: végigfut a gerinceden ez a derült égből borzongás és jött a libabőr. De mitől és miért?
Fejben dől el
A Harvard és a Wesleyan University közös kísérletében két 10 fős csoportot vizsgáltak meg. Az A csoport hajlamos volt libabőrre, a B csoport pedig nem. A vizsgálat során betuszkolták őket az MRI-csőbe és megfigyelték, mi történik az agyukban, miközben olyan zenéket hallgattak, amik kiváltják náluk ezt a hatást.
És itt jön egy kis biológia, de ne ijedj meg, mert elmagyarázom!
Kiderült, hogy a libabőrösödők agya máshogy van bedrótozva. Nekik több idegrost kapcsolja össze a hallókérgüket az érzelem-monitorozásáért felelős agy részükkel! Ez azt jelenti, hogy azért áll fel a szőrük, mert érzelmileg érzékenyek a hangokra. Azaz: nekik a fülükön át jön a „megdöbbenés. Amit hallanak, az kapcsolja be az érzelmeiket – legalábbis ez a bizonyítható oldala a dolognak -, ami libabőr formájában mutatkozik meg.
Mindegy hol, mindegy hányadszorra, de amikor én meghallom Alanis Morissette – Uninvited számát az Angyalok városából, összeszorul a torkom és libabőrösödök, mint az állat! Most már 20 éve.
De volt egy másik vizsgálat is
Colver kutatásában a libabőr akkor jelent meg az emberek karján, amikor a valóság pozitív értelemben véve eltért attól, amit vártunk a jövőtől: tehát a zene váratlanul egy másik, máshogy csengő akkordba fordult, amitől még jobb lett a végeredmény. Kijelenthetjük akkor, hogy a meglepetéstől ugranak fel a szőreink? Kutakodjunk tovább: van itt még egy izgi másik megközelítése is az úriembernek.
Kik a kiválasztottak: genetika vagy személyiség?
Ha józan paraszti logikával közelítjük meg a szőr-felállást: a mély-érzésűeknek a szervezete, akik nem fogják vissza magukat – tehát akiknek nem ciki ujjongva sikoltozni vagy a meghatódottságtól elpityeredni – inkább képesek a libabőrösség megélésére is.
Az ilyen vérmérséklet olyan személyiségvonásokkal jár kéz a kézben, mint a nyitottság, kíváncsiság, az élénk fantázia, rugalmasság és egyfajta pozitív és előítélet-mentes naivitás.
Akik „fegyelmezetten” éreznek, visszafogják és elrejtik az
érzelmeiket, ők nem hajlamosak a libabőrre sem.
…jó-jó, de mi van azzal a bizonyos szuper-libabőrösödő EQ-s tehetséggel, mi igaz rá még?
Ő olyan, mint a fémdetektor – csak ő érzelmeket érzékel. Ott áll melletted és egyszerűen érzi, hogy hogyan érzed magad! Neki olyanok a csápjai, hogy nem logikával, nem a szavaidat vagy a viselkedésedet elemezve ért meg, hanem csak rádkapcsolódik és érez téged.
Sugallatai vannak és megérzései.
Égetően fáj neki a fájdalmad, ha csak rád gondol, és csordultig lesz a szíve boldogsággal, ha te is örülsz. Akkor is, ha nem ismer, csak a folyosón találkozik veled a munkahelyeden.
Engem ettől a tehetségtől lever a víz, és néha a mai napig kételkednék abban, hogy a világon van. De meggyőztek, mert ráadásul sokan vannak: méréseim alapján a magyar lakosság 23%-a rendelkezik ilyen tehetséggel. Félelmetes. Amióta alaposabban megismertem őket, igencsak hátraszaltót dobott a véleményem: ha lehetne még plusz egy tehetségem, nekem csak ilyen kellene!
A tudományos magyarázat ott találkozik az EQ-tehetség megérzéseivel, hogy te, én, a „halandók”, csak libabőrösek leszünk, ha a szervezetünk képes rá egyáltalán – de gőzünk sincs, hogy pontosan miért is történt ez velünk.
Ez a talentum valahogy egy stadionra elég vérprofi kihangosító szettel van felszerelve, ami az érzelem-beazonosítást és lefordítást végzi. Ő rezgésekkel, energiával, aurával operál.
Nyugi, nem megyünk át ezóba – ez tény!
Rezgünk – mindenki. Ki alacsonyan, ki magasan. Van frekvenciánk, mint a rádiónak. A világon minden létező dolognak van rezgése. A különböző gondolatok, érzelmek különböző hullámhosszon mozognak, amit elnevezünk örömnek és bánatnak, boldogságnak és boldogtalanságnak. A rezonancia energiacserét jelent. Ha például két azonos rezgésű hangvillát egymástól távol tartunk, az egyiket megszólaltatva a másik is vibrálni kezd.
Ugyanezt a rezonanciát produkálják az emberek is egymás között! Amikor gondolsz valamire vagy valakire, bekapcsolódnak benned érzelmek és gondolatok.
Az EQ-bajnok tehetségnek a rezonanciára van kihegyezve az adóvevője! Veszi és automatikusan dekódolja a jeleket.
Tudtad, hogy az egy helyiségben elhelyezett ingaórák az idő múlásával összehangolódnak, míg végül egyszerre leng az ingájuk? Tudtad, hogy az egy háztartásban élő nők természetes menstruációja az idő múlásával egy időpontban zajlik? A sportmérkőzéseken a csapatok egyszerre „jönnek tűzbe”, tagjai a játék hevében is képesek összehangolni mozgásukat. Összerezonálnak. És talán én is ezért libabőrösödtem Zsuzsikám társaságában.
Olyan, mintha mind fekete-fehér adást bámulnánk, és egy tehetségnek pedig UHD-LED-es a tévéje van, ha az érzelmekről van szó!
Mindannyiunknak vannak megérzései, csak tudjuk, hogy sosem mondanak igazat. De van egy tehetség, aki A: értelmezni is tudja őket B: jók is a megérzései. Ha még célirányosan használni is tudja, akkor egy olyan különleges ajándék birtokosa, amire bátran támaszkodhat lelkiismeretfurdalás nélkül. Az ösztönös megérzéseire.
Wow.
U.i.: Ha szeretnél segítséget abban, hogy megtaláld a tehetséged, akkor kattints a linkre és közösen kiszedjük belőled.
Imádom, amikor Eszter lelkesedik egy tehetségért.
Hát, én rendelkezem ilyennel, és előfordul, hogy a fenébe kívánom.
A megérzéseim időnként teljesen szembe mennek a “valóság” logikájával, és a legtöbbször beigazolódnak. Ezt ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor előáll a 2*2=5 helyzet. Nem 4. Agy lefagy, fejtetőre áll a hétköznapi világ, és csődöt mondanak a (máskor tökéletesen működő) betanult megoldások. Tök sötét helyett félhomály, kezdjek vele, amit akarok…
Én is sokkal érzékenyebb vagyok, mint mások, és tényleg nem irígylésre méltó “tulajdonság, képesség”. Szerintem erre az ember, amúgy alapból képes lenne, ha “kicsit” dolgozna magán. Amikor örömöt élsz át, többszörös, de ne felejtsük el, hogy akkor is ha bánatot, netalán dühöt. Ha az vagyok néha napján, menekülnek a közelemből. Volt olyan, amikor rájöttem, hogy azok nem is az én érzéseim. Az felemelő volt. Ma már tudom, hogy állítólag a fejünkben kavargó gondolatok és érzések 95%-a nem a miénk!!! Erre varrjatok gombot.